Életemben nem húztam még fehéringet, öltönyt Urbanistás bloggerként, na de korábban nem is találkoztam koronahercegnével (igaz nem is tudtam, hogy van ilyen). Első blikkre meg kell állapítani, hogy a Zoboki-féle irodaház baromi jól néz ki. Bár túl sokat egyelőre nem láthattunk belőle, mert a norvég királyi család említett tagja miatt nem lehet össze-vissza mászkálni. Az épület sziluettjén és azon kívül, hogy tele lesz zöld megoldásokkal (főldhőszivattyútól a napelemig) nem sok mindent tudtam róla. (Na persze leszámítva azt, hogy a dolgozóknak nem lesznek fix helyei, amiről elég sokan írtak).

Az első benyomások: a sziluett körbejárva is klassz és jópofák a vasfejek is. Jelen pillanatban a föld szintje alatti sajtószobában ülök, amelynek azonban elhelyezkedése ellenére óriási ablakai vannak és dől be rajta a természetes fény, mivel mellé egy kavicsos medence van süllyesztve. Pont be lehet kukucskálni a túl oldalán található mélygarázsba, melyben jelenleg több bringa áll, mint autó. Ami még egy jó pont: nincs közvetlen feljárat a garázsból az épületbe, a lift a bejárat előtti térségre visz, ahonnan vezérigazgatótól a takarítóig (koronahercegnékről nem is beszélve) mindenki csak a főbejáraton léphet az épületbe, akármivel érkezett.

Ja megismerkedtem a Pannon csinos kommunikációs igazgatójával, aki azzal kezdte, hogy nem akarnak megölni. Nagy kő esett le a szívemről, eddig nem mertem a pogácsákba harapni, de most akkor rájuk vetem magam és megmutatom, hogy valódi büféfosztogató újságírót rejt az elegáns öltöny.